> koncertmenü <

intró

zenészek, kapcsolat

történetünk

életünk képekben

zene

cikkek rólunk

kedvenc dalaink

bluesológia

folk blues képeskönyv

 


in english

 

 

Írj nekünk!

Write to us!

Kapcsolat:

E-MAIL

Sain Mátyás

20/254-3663

Ongjerth Dávid

70/281-5407

 

 

Intró

 

Letölthető sajtóanyag (MS Word) | Photo

 

 

The Boll Weevil Folk Blues Gang

 

A négytagú zenekar neve feltehetőleg némi magyarázatra szorul, ami egyben jó alkalom az általunk megelevenített zenei világ és a csapat bemutatására is.

 

Az egyetlen érthető résszel kezdve: FOLK BLUES – a csapat zenéjének megközelítőleges műfaji besorolását jelzi, megkönnyítendő potenciális hallgatóságunk tájékozódását. A blues kialakulását térben nagyjából a Mississippi folyó deltavidékére teszik (bár ez azért nem teljesen kizárólagos), időben a 19-20. század fordulójára. Természetesen a zene gyökerei visszavezethetők a távoli múltba, sőt térben akár Afrikáig, mindenesetre a ma blues-ként definiált zenei forma, valamint a jellemző hangszerelés ekkortájt alakult ki. A műfaj létrejöttének ideje szerencsésen egybeesik a (gramofon)lemez elterjedésével, így egyrészt már a korai bluesok közül is fennmaradt néhány, másrészt a blues néhány év alatt ismertté és népszerűvé vált az USA valamennyi feketék lakta államában (elsősorban a déli államokban, ahol ekkor még a négerek zöme élt). A blues hihetetlen gyorsasággal a rabszolgaságból éppen csak felszabadult fekete lakosság önkifejezési eszközévé vált. Ezzel párhuzamosan természetesen kialakultak a különböző helyi változatok.

 

Az 1930-as, 40-es években a néger lakossággal együtt a zene is áramlott az iparosodott északi nagyvárosokba (Chicago, New York stb.), elelektromosodott, és hangzásvilágában is megváltozott. Ez is blues, a Boll Weevil zenekar azonban az archaikus déli, népzenei módon megújuló – mondhatjuk: eredeti – változatot (valamint egyéb, blues előtti műfajokat: ratime-ot, spirituálét stb.) interpretálja akusztikusan megszólaló hangszerekkel: fémtestű dobró gitár, hegedű, szájharmonika, nagybőgő – illetve kiegészítésképpen furulya, mandolin, derbuka, palack-basszus.

 

BOLL WEEVIL [bollvívil]: Gyapotfúró bogár (Anthonomus grandis), rendszertanilag a mezei zsizsikkel rokonítható ormányos bogár, a gyapot mindmáig legrettegettebb kártevője, amely az 1910-es években Mexikó felől terjedt át a blues hazájába. A zsizsik a gyapotültetvényeket elpusztítva a feketék legfőbb megélhetési forrását tette tönkre, így történt, hogy dalok főszereplőjévé vált. A világot érzékenyen és derűvel szemlélő feketék azonban az őket megrontó bogárban paradox módon sorstársaikat is látták, hiszen mindkettejüknek a gyilkos üldöztetés jutott osztályrészül. A zenekar magas szociális érzékenységű alapítói e kettős jelentés miatt vállalták fel a magyar nyelvi környezetben (is) szokatlan elnevezést.

 

GANG: a "band" szinonimája; nem szerettük volna a Dunát rekesztő blúzbendek sorát szaporítani... Akusztikus és dobró gitáron, mandolinon, hegedűn, szájharmonikán és nagybőgőn idézzük meg a múlt század közepének fekete amerikai zenei világát.

 

 

 

 

 

 

Δ

fel