Történetünk

Dávid és Janó már középiskolai éveik alatt együtt tépték a húrokat (akkor még jobbára elektromos gitáron). Milán eközben beiratkozott egy konziba hegedű szakra. Matyi elkeseredetten zongoraórákat vett. És a találkozásra még hosszú éveket kellett várni…

A proto-zenekar a 90-es évek végi valamelyik blúzfesztiválon alakult Dávid és Milán összetalálkozásával. Matyi később, a 2000-es nyári Full of Mojo fesztiválon, Gyálon hallotta őket együtt játszani (kis reggeliző közönségnek, valahol a sátrak között nyomták a Hard Times Killing Floor című mollos nótát). Bár Matyi szégyenlősen titkolta a szájharmonikához fűződő bármiféle kapcsolatát, rejtélyes módon még azon az estén meghívták a zenekarba.

Az első fellépésésre a piliscsabai Tibornyában került sor, ahol a hangosításban járatlan négytagú csapat sikertelenül próbált a fia megszületését ünneplő tulajdonos dajdajozásánál hangosabban zenélni.

A bandához közben csatlakozott nagybőgőn Orsós Attila. A 2002-es évet az Azurró Pizzériában kéthetente adott koncertek jellemezték. Közönség nem volt, viszont a hely ideálisnak bizonyult a kezdeti nehézségek megélésére és valami minimális színpadi – khm – rutin elsajátítására. Sajnos a pizzéria hamarosan tönkrement. Áprilisban a csapat Oláh Andor meghívására játszott a Blues Patika Fesztiválon a Fonóban.

Szeptember 19-én a Civil Rádióban egy órát hallhatta a Boll Weevil zenekart Budapest lakossága. Az adásban szereplő néhány dal képezte a banda első jobb-híjján demó-cédéjét.

Az Azurró helyét 2003-ban a Lompos Farkas kocsma vette át, ahol a javulgató zenéhez egyre népesebb közönség társult (később ez a hely is tönkrement, de erről már igazán nem mi tehetünk!). Közben a zenekar fellépett a Sziget Blues Színpadán. Orsós Attila mindenféle elfoglaltsága miatt elmaradozott, a bőgőnél azóta Szabó Gergő áll, aki (magyar) népzenei vonalról letévedve nyomja a bluest.

2003 őszétől egy éven át az 1985 óta fennálló, jelenleg az Asylum Pincében (Mátyás Művelődési Művek) működő Rolling Stones Klub, a fővárosi bluesélet egyik ős-helyszíne adott otthont a zenekarnak. Az utca embere kevésbé, az ismerősök néha letaláltak, az atmoszféra (lásd füst, emberszag, bor-minőség) közelítette a Mississippi-vidék juke joint-jaiét.

A zenekar rendszeresen játszott az Almássy téri City Pubban, aztán néhány éven át kéthetente a Békebíró Pubban volt látható (és a közeli asztaloknál hallható), elég stabil közönséggel, mintegy klub-szerűen.

2004. július 25-én Taliándörögdön trióban adtunk koncertet. 2005. március 14-én, a Budapest Blues Fesztivál a PeCsá-ban Dávid egyszemélyes koncertjével nyílt meg. Dávid közben tett még néhány kitérőt a Dr. Walter and the Lawbreakers zenekarral (Gál Csaba Boogie-t helyettesítve egy németországi turnén), majd a sajnos nem túl hosszú életű Sonia and the Hard Pushin Papas formációval is.

A zenekar 2005. júniusában végre elkészítette első komolyabb demóanyagát a Falcon Stúdióban György Ákos hangmérnökletével. A folytatás azóta készül, 2006 végére egy cd-vel szeretnénk meglepni a világot …írtuk ezt vagy két éve, de a világ nem hagyta magát meglepni. A nagy áttörés azonban elkerülhetetlenül közeledik (kopp-kopp), nemrég megérkezett a Pankkk pályázat számunkra pozitív eredménye, s így CD-nk kiadásának anyagi oldala rendeződni látszik. Szerződés még nincs, ha lesz, 2008 végéig …vagyis, újabb módosítás, a pénz késik, talán 2009 tavaszig… a boltokba kell kerülnie a cuccnak.

Kedvenc Békebíró éttermünk közben egy pár HÉV-megállóval kijjebb költözött, és Bonyai néven üzemel tovább. Sajnos a költözéssel a közönség nagyrésze elmaradt, de azért bizakodunk, és kitartunk Sanyi mellett. 2007-ben egy darabig a Fregatt-ban is próbáltuk felvenni a versenyt a focimeccsel, de a részek ír turisták általában az utolsó két számra estek be, úgyhogy feladtuk. A pesti koncertek mellett időnként eljutunk vidékre (Kapolcsi fesztivál, Zalaegerszeg, Törökszentmiklós, Érsekújvár, ez-az), 2008. május 30-án pedig a lengyelországi Rawa Mazowiecka blues fesztiválon léphettünk fel.

Részletek az ’életünk képekben’ oldalakon.

fel